Amikor a Facebookon megláttam a hirdetést, hogy lehet jelentkezni Tesla tesztvezetésre már nagyon izgatott voltam, hiszen annyi cikket olvastam és annyi videót láttam már róla, hogy tényleg csak az alkalomra vártam.

Gondolkodás nélkül regisztráltam és vártam a napot.

Az egyébként gyorsan múló idő mintha behúzta volna a kéziféket erre a pár napra, de kivártam…

Egy debreceni mélygarázsban találkoztam a sráccal, akire igazából percekig nem is tudtam figyelni, hisz a tűzpiros Tesla Model S látványa rögtön elbűvölt, csak miután túl voltunk a tesztvezetés előtti „papírozáson” és adategyeztetésen, akkor tűnt fel, mosolygós és barátságos stílusa.

Kb 5 percen keresztül beszélt  Elon Muskról, a Tesláról és röviden a Model S-ről.

Ezután elindultunk az autópálya irányába, miközben bemutatta az autó kezeléséhez szükséges dolgokat.

Éreztette, hogy mi történik, ha majd lepadlózom a gépet, megmutatta az „Autopilot „ üzemmódot (ezt azóta sem tudom felfogni!) és kicsit átérezhettem azt, amit Karl Benz érezhetett, amikor kigurult az első autóval a lovas kocsik közé, mert  minden tekintetből ugyanazt az érdeklődést lehetett kiolvasni.

Sokak feje fölött szinte megjelent a felhőpamacs benne a nagy kérdőjel: nem búg, nem pöfög oszt’ mégis megy?

Ez alatt a pár perc alatt, míg elértük az autópálya felhajtót, megtudtam mindent ahhoz, hogy kicsit magabiztosabban ülhessek át a volán mögé és olyan nyugalommal beszélt arról, hogy mi fog történni a következő 1 órában, hogy a kezdeti félelmeimnek már nyoma sem maradt.

Miután beállítottam az üléspozíciót megkérdezte, hogy készen állok-e és mi a kedvenc zeném. A Desperado egyik pörgős számával indultunk el…

Az élmény csak most kezdődött! Úristen én vezetek egy Teslát!!! Kb. 5 perc „petting” után szólt az instruktor, hogy itt az ideje az aktusnak.

Óvatosan félrehúzódtunk, majd miután már nem volt a közelünkben autó, a srác odafordult és határozottan odaszólt: PADLÓZD LE!. Azt@kur@!!! Brutál érzés volt! Még utána is csak vigyorogtam, mint egy töklámpa.

Megkérdezte: na milyen volt Mester? Én meg önelégült fejjel bólogattam és nem tudtam szalonképes jelzőket mondani. BRUTÁÁÁÁÁÁLIS! Ezt még párszor megismételtük, de ezt nem lehet elégszer átélni.

Ezután kipróbáltam az „Autopilot” üzemmódot, amit egyszerűen nem értettem: az autó simán követi az útkanyarulatokat, ha kell lassít, ha kell gyorsít, nem kérdez teszi a dolgát! Apukááám!

A visszaúton beszélgettünk még az autókról, a környezettudatosságról és az Ő munkájáról. Igen, ehhez a nem mindennapi autóhoz egy ilyen kellemes modorú, jól felkészült ember kell!

Nagyon jól előkészítette a vezetést, végig higgadtan viselkedett és a rázós helyzetekben is profi módon reagált. A tesztvezetés végén megdicsért és elismerően veregette meg a vállam. Az elejétől a végéig éreztette velem, hogy ennek a filmnek én vagyok a főszereplője, közben olyan hasznos dolgokat mesélt nekem, amik nagy hatással lesznek az életemre.

Mint ahogyan egy jó énekes mögött is van vokál, itt sem elég az autó maga, kell egy ember aki kerekké teszi ezt a nem mindennapi élményt.

Mostantól másképp tekintek az elektromos autókra és környezettudatosabban élek, Elon Musk példáján felbuzdulva nem adom fel a céljaimat!

Végezetül emberünk még lejátszotta a Bud Spencer filmjének jól ismert dalát: „I feel like a king…”:).